Nem is oly rég sokat hallhattunk a Mexikói olajkatasztrófáról, de tévedés lenne azt hinni, hogy ez volt idáig a legnagyobb olajszerencsétlenség (bár nem is a legkisebb). A legelső ilyen fajta környezetszennyezés 1910-ben történt, és hihetetlen, hogy azóta is megtörténhetnek újra és újra! Bár igazából a legtöbb olajszennyezés szárazföldi tevékenységből származik, a közfigyelmet mégis a tengeri, óceáni olajkatasztrófák ragadták meg.

Hogy miért is ekkora probléma az olajszennyezés? Először is teljesen átáztatja a vízimadarak tollazatát, ami által sokkal érzékenyebbek lesznek a hőmérséklet ingadozásokra, illetve a víz felhajtóereje is lényegesen kevésbé hat rájuk, magyarul könnyebben elsüllyednek. Ráadásként sok madár így repülésképtelen lesz, ami megnehezíti a ragadozók előli menekülést. Amikor megpróbálnak táplálkozni, akkor az olaj bejut a szervezetükbe, vese- és májproblémákat okozva. Ez, és a táplálékszerzési nehézségek általában gyorsan kiszáradáshoz és anyagcsere problémákhoz vezetnek, aminek a végállomása sokszor a halál. Ha nincs emberi beavatkozás, a legtöbb madár ilyenkor elpusztul.

A tengeri emlősök, mint például a tengeri vidrák és a fókák is hasonlóan szenvedik meg az olajkatasztrófákat mint a madarak, az olaj miatt nem szigetel rendesen a bundájuk és egyszerűen kihűlnek, megfagynak. Emésztésük is rosszabb lesz, hasonlóképp kiszáradnak.

Mivel az olaj a víz tetején lebeg, sokkal kevesebb napfény éri el magát a vizet, amitől a tengeri növények képtelenek lesznek fotoszintetizálni. Ez, és a helyi állatvilág számának csökkenése teljesen eltolja, megváltoztatja a táplálékláncot az ökoszisztémában.

Viszont léteznek kőolajjal táplálkozó baktériumok, amelyek segítenek eltüntetni az olajat az ökoszisztémából, és visszaállítják az egyensúlyt a táplálékláncban.

Ha már megtörtént a baj, nehéz és küzdelmes semmissé tenni. Szerencsére már kitaláltak pár megoldást, amivel el lehet tűntetni a kiömlött olaj egy részét, ha nem is az egészet. Egyik erre az, hogy ilyen, előbb említett olajjal táplálkozó baktériumokat használnak. Másik lehetőség, hogy irányított égetéssel tűntetik el, de ezt csak szélcsendben lehet, ráadásul légszennyezést is okoz. Ritka esetekben az is elég, ha a természetre bízzuk a munkát, és csak várni kell, illetve egyes ökológiailag érzékeny területeken mást nem is lehet csinálni. Használják még az olajszilárdítást is, ami az állagát folyékonyról gumiszerűvé változtatja, ami a víz tetején lebeg, így sokkal könnyebb eltakarítani. Ennél az eljárásnál használt vegyszerek aránylag nem túlságosan mérgezőek a növény- és állatvilág számára. Az is megoldás, hogy a vízzel együtt felszivattyúzzák az olajat, majd egy centrifugában külön választják a víztől, amit utána vissza tudnak engedni a tengerbe.

Végül következzen néhány adat a három legnagyobb olajkatasztrófáról. A „harmadik helyezett” 1991 január 23-adikán történt meg, Irakban, a Perzsa öbölnél, 270 és 820 ezer tonna közé becsülik a kiömlött olaj mennyiségét..

A második „helyezett” a nemrég történt Mexikói öbölben történt eset, melyben a kiömlött nyers olaj mennyiségét 400 ezer és 1,2 millió tonnára becsülik. Az emiatt keletkezett olajfolt mérete legalább 6500 km², ami 11 Balatont tenne ki!

A legnagyobb olajkatasztrófa pedig Kaliforniában történt, 1910 májusától 1911 szeptemberéig tehető, ami idő alatt 1,2 millió tonna olaj folyt el. Csak földgázra és egy kevés nyers olajra számítottak, de igazából egy magas nyomású kőolaj forrás volt, amire leltek. A tárolók hamar megteltek és a többi kőolaj teljesen elárasztotta a vidéket. 18 hónappal később tudták csak a kőolaj-gejzírt megfékezni, de szerencsére ez idő alatt egyszer sem kapott lángra.

 Németh Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.