A Duna mellett a másik legnagyobb országunkat átszelő folyó a Tisza, mely a Dunához hasonlóan Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike. Áthalad mind Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna valamint Szerbia és Montenegró területén. Vízállása erősen változó, átlagos vízhozama Szeged felé 800 m3/s, de mértek már 3800 m3/s-t is!

Valaha a Tisza több mint 1400 km hosszú volt, és rengeteg kanyart, illetve mellékágat alakított ki. A folyó szabályozására több sikertelen próbálkozás történt, míg végül Széchenyi István megszervezte 1846-ban. Ennek eredményeként a Tisza 962 km-re rövidült, és rengeteg holtág született. A folyó lényegesen felgyorsult, míg régen az ár Szamostól Szegedig két hónap alatt ért le, ma már két hét alatt megteszi ezt az utat.

Sajnos a Tiszát rengetegen szennyezés éri, ezeknek valamennyivel több mint a fele hazai eredetű, viszont a külföldről jövő szennyezések jóval súlyosabbak általában. Biztos sokan emlékeznek még a „nagy ciánszennyezésre”. A talajvíz is elszennyeződött, ivóvíz nyerésére nagyrészt nem is lehet használni. A helyi, belföldi szennyezések nagy része élelmiszer- és vegyipari, illetve tökéletlen szennyvíztisztításból keletkezik. Az ártér földjeiben könnyedén kimutatható, hogy a cink, az ólom és a réz mennyisége lényegesen nőtt.

A másik lényeges szennyező elem pedig az illegális szemétlerakók megléte, illetve az, hogy egyik Tisza menti faluban sincs szennyvíztisztítás, illetve nincsen rendes csatornázás se. Ezek a leggyakoribb felszínvíz szennyezők.

Érdekesség még, hogy körülbelül négyezer épület épült a Tisza gátjain belül, és kilencven százalékuknak még építési engedélye is volt! Ezek is hozzájárulnak a Tisza szennyezettségéhez, mivel a legtöbb települési hulladék rögtön a folyóba kerül.

A hulladéklerakók épp hogy több mint a felének van működési engedélye, és ezek közül is alig felel meg pár a környezetvédelmi előírásoknak, nem beszélve a működési és üzemelési követelményekről.

Mondjuk, ha azt is megemlítem, hogy a Tisza menti települések önkormányzatainak 90%-án nincs helyi környezetvédelmi program, akkor nem lehet csodálkozni ezeken a tényeken.

Össze kell fogni a Tisza érdekében, mert másképp hamar búcsút mondhatunk ennek a fontos folyónak.

 Németh Zsolt

Országunk, illetve Budapest egyik legmeghatározóbb jelképe a Duna, annak ellenére, hogy ez a világ „legnemzetközibb” folyója. 10 országon is áthalad, és a vízgyűjtő területe még 7 országot érint. 4 főváros is emelkedik a partjain, köztük Bécs, Pozsony, Belgrád, és végül, de nem utolsó sorban Budapest.

A folyó a pliocén időszakban jött létre, az „Ősduna” a Bajor-medence feltöltése után indult meg mai útján, táplálkozva a Nyugati-Alpok vizein. Valószínűleg a vízgyűjtő területe nagyobb volt a mainál, legalábbis a Sváb-Alb déli vonulatain levő kiszáradt folyómedrek erre utalnak. Viszont az azóta kialakult lényegesen mélyebben fekvő Rajna nagy mennyiségű vizet szállított, és mai nap is szállít el a Duna forrásterületeiről. Geológusok szerint egy nap a Duna legfelső folyása ennek köszönhetően teljesen eltűnik, és a Rajna fog begyűjteni minden vizet onnan.

Az alsóbb szakaszok minden bizonnyal a medencék feltöltésével jöttek létre, majd a pleisztocén időszakban érte és töltötte fel a magyar Alföldet, és később a Román-alföldet is. Ennek az időszaknak a végén érte el a Fekete-tengert is a Duna. A mai napig körülbelül öt méterrel „tolja” a szárazföldet a tenger belseje felé évente. A folyó jellegzetessége az, hogy teraszokra tagolódik, és minden terasz egy-egy időszakot jelent, amikor a Duna ártere volt a terület.

A Dunát szerencsére sokkal kevesebb környezeti kár érte eddig, mint Európa többi folyóját, ezért a növény- és állatvilága nagyrészt megmaradt. 1970-től ezért folyamatosan hozták létre a tájvédelmi körzeteket és nemzeti parkokat a folyó mentén. A Duna holtágai és lassabb folyású részei gazdagok planktonokban, ezek az élőlények festik zöldre nyáron a vizet ezeken a területeken. Ők szolgálnak még a tápláléklánc legalsó fokán az állatok táplálékának, és nem mellesleg az emberi szennyezések elbontását is nagyrészt nekik köszönhetjük.

Régen jelentős halászat folyt a Dunán, de ma már halállománya szegény, nagyon kevés helyen lehet a sporthorgászásnál többre vállalkozni. De két csak a Dunára jellemző halfaj is él itt, név szerint a dunai galóca és a selymes durbincs.

Ma azt mondhatjuk, hogy a nemzetközi összefogásnak hála, a Duna állapota javult, de még mindig lehet tenni érte, hogy szebb és tisztább folyónk legyen. Épp ezért épült, és kezdte meg üzemszerű működését az új budapesti központi szennyvíztisztító rendszer, mely Közép-Kelet Európa legnagyobb környezetvédelmi és közmű beruházása.

Más folyókat a globális felmelegedés, a túlzott mederszabályozások, szennyezések veszélyeztetik, de a Dunát az erőművek építése és a hajózás miatti mederátalakítások veszélyeztetik. A WWF szerint ezek miatt a Duna bekerült a 10 legveszélyeztetettebb folyói közé. Ez nem azt jelenti, hogy ki fog száradni a folyó, hanem azt, hogy az uniós hajózásfejlesztési tervek szerint 2,5 méteres merülési mélységet biztosítani kell az év majdnem minden napján, amit csak kotrással tudnak elérni. A majd 400 kilométeres magyarországi folyószakaszt érintő tervek potenciális veszélyt jelentenek a folyó élővilágára, ha nem megfelelő módon végzik el a tervezett hajózásfejlesztést.

Az előző témámhoz még hozzátenném, hogy a dunai hajózás már így is elég sok kárt okoz az élővilágnak, a nagy sebességű hajók a vizet szelve nagy hullámokat gerjesztenek, és ezek az alacsony partrészekre szó szerint „kidobálják” a halakat, amik a levegőn megfulladnak. Sajnos nem találtam törekvést arra, hogy az ilyen jellegű környezet pusztítást megállítsák.

<kattints a videóért>

Fürdőzni még mindig nem ajánlatos a Dunában, főképp nem a főváros közelében (mivel hatóságilag tilos), de a kijelölt dunai strandokon, ahol megvan az erre megfelelő környezet ott nagy baj nem érhet minket, de máshol nem biztos, hogy ajánlanám bárkinek a fürdőzést. Ahol alkalmas strand működik a fürdőzésre azok a Ráckeve melletti strandok, és a veresegyházi, pócsmegyeri, győmrői, illetve dunavarsányi bányatavak.

Németh Zsolt

Eddig elég lehangoló témákról írtam, de most megpróbálom bemutatni a környezetvédelemnek egy picit világosabb oldalát. Habár sok negatív dologról volt szó, azért közel sincs minden veszve, és most beszélni fogok egy másik olyan témáról, amivel a „zöldebb élet” nyomdokaiba léphetünk.

Ez pedig, kertelés nélkül mondva, az, hogy vásároljunk itthon, vagy legalább minél közelebb gyártott, illetve termesztett termékeket! Bele se gondolunk, de tény, hogy a Nyugat-Európában termesztett zöldségek, vagy a délről behozott gyümölcsök szállítása nagymértékben szennyezi a környezetet, és ha ilyen termékeket vásárolunk, az mind-mind növeli a saját ökológiai lábnyomunkat. De erről egy picit később.

Mire eljut hozzánk, ki tudja, hogy mondjuk egy csomag marokkói paprika hány kilométert tesz meg, miközben az előbb említett paprikát szállító jármű folyamatosan szennyezi a környezetet. Holott helyben is tudunk paprikát termeszteni, és bátran mernék vitatkozni bárkivel, állást foglalva amellett, hogy a hazai és a külföldről beszállított zöldség között azért elenyésző a különbség.

Úgyhogy próbáljunk törekedni arra, hogy hazai árut vásároljunk, ezzel is védve közvetve a környezetet, és nem utolsó sorban támogatva a magyar termelőket is. De nem elég, hogy mit vásárolunk, az is fontos, hogy hol! Úgymond a „legkörnyezetkímélőbb” hely, ahol vásárolhatunk, az a piac, ilyen egyszerűen. Ott szinte biztos, hogy termelőktől vásárolunk, az eladóknál rá is kérdezhetünk az árujukra, és azért nem mindegy, hogy húsz-harminc kilométert tett meg az a tucat tojás, amit megveszünk, vagy kétszáz-háromszázat!

Neked hányas az ökológiai lábnyomod?

Az ökológiai lábnyom egy érték, amellyel kifejezhetjük, hogy milyen mennyiségű földre, vízre, illetve mekkora területre van szükségünk önmagunk fenntartásához és a termelt szemetünk elnyeléséhez. Ezt ki lehet számolni egyénekre, régiókra, embercsoportokra, országokra, vagy akár cégekre is. Az „ökológiai lábnyom” kifejezést két kanadai ökológus, William Rees és Mathis Wackernagel találta ki. Kiszámításakor figyelembe kell venni a vizsgált személy, csoport, stb. által használt energiát, táplálkozási szokásait (hol, illetve mit étkezik), vagy például azt, hogy a vásárolt árukat milyen messziről szállították be, vagy azt, hogy az illető tömegközlekedést használ-e mindennapjaiban, esetleg mindig autóval utazik.

Egy főre átlagosan 2,2 hektár jut, 1961-ben ez az érték csak 0,9 hektár volt. Viszont gyakorlatilag az átlagos „lábnyom” mérete 3,8-4,3 hektár között mozog a mai fejlett világban.

Próbáljuk meg minél kisebbé tenni ökológiai lábnyomunk, hogy „nyomunk se maradjon” a világban, és egy tiszta Földet adhassunk tovább a következő generációnak.

Németh Zsolt

Nem is oly rég sokat hallhattunk a Mexikói olajkatasztrófáról, de tévedés lenne azt hinni, hogy ez volt idáig a legnagyobb olajszerencsétlenség (bár nem is a legkisebb). A legelső ilyen fajta környezetszennyezés 1910-ben történt, és hihetetlen, hogy azóta is megtörténhetnek újra és újra! Bár igazából a legtöbb olajszennyezés szárazföldi tevékenységből származik, a közfigyelmet mégis a tengeri, óceáni olajkatasztrófák ragadták meg.

Hogy miért is ekkora probléma az olajszennyezés? Először is teljesen átáztatja a vízimadarak tollazatát, ami által sokkal érzékenyebbek lesznek a hőmérséklet ingadozásokra, illetve a víz felhajtóereje is lényegesen kevésbé hat rájuk, magyarul könnyebben elsüllyednek. Ráadásként sok madár így repülésképtelen lesz, ami megnehezíti a ragadozók előli menekülést. Amikor megpróbálnak táplálkozni, akkor az olaj bejut a szervezetükbe, vese- és májproblémákat okozva. Ez, és a táplálékszerzési nehézségek általában gyorsan kiszáradáshoz és anyagcsere problémákhoz vezetnek, aminek a végállomása sokszor a halál. Ha nincs emberi beavatkozás, a legtöbb madár ilyenkor elpusztul.

A tengeri emlősök, mint például a tengeri vidrák és a fókák is hasonlóan szenvedik meg az olajkatasztrófákat mint a madarak, az olaj miatt nem szigetel rendesen a bundájuk és egyszerűen kihűlnek, megfagynak. Emésztésük is rosszabb lesz, hasonlóképp kiszáradnak.

Mivel az olaj a víz tetején lebeg, sokkal kevesebb napfény éri el magát a vizet, amitől a tengeri növények képtelenek lesznek fotoszintetizálni. Ez, és a helyi állatvilág számának csökkenése teljesen eltolja, megváltoztatja a táplálékláncot az ökoszisztémában.

Viszont léteznek kőolajjal táplálkozó baktériumok, amelyek segítenek eltüntetni az olajat az ökoszisztémából, és visszaállítják az egyensúlyt a táplálékláncban.

Ha már megtörtént a baj, nehéz és küzdelmes semmissé tenni. Szerencsére már kitaláltak pár megoldást, amivel el lehet tűntetni a kiömlött olaj egy részét, ha nem is az egészet. Egyik erre az, hogy ilyen, előbb említett olajjal táplálkozó baktériumokat használnak. Másik lehetőség, hogy irányított égetéssel tűntetik el, de ezt csak szélcsendben lehet, ráadásul légszennyezést is okoz. Ritka esetekben az is elég, ha a természetre bízzuk a munkát, és csak várni kell, illetve egyes ökológiailag érzékeny területeken mást nem is lehet csinálni. Használják még az olajszilárdítást is, ami az állagát folyékonyról gumiszerűvé változtatja, ami a víz tetején lebeg, így sokkal könnyebb eltakarítani. Ennél az eljárásnál használt vegyszerek aránylag nem túlságosan mérgezőek a növény- és állatvilág számára. Az is megoldás, hogy a vízzel együtt felszivattyúzzák az olajat, majd egy centrifugában külön választják a víztől, amit utána vissza tudnak engedni a tengerbe.

Végül következzen néhány adat a három legnagyobb olajkatasztrófáról. A „harmadik helyezett” 1991 január 23-adikán történt meg, Irakban, a Perzsa öbölnél, 270 és 820 ezer tonna közé becsülik a kiömlött olaj mennyiségét..

A második „helyezett” a nemrég történt Mexikói öbölben történt eset, melyben a kiömlött nyers olaj mennyiségét 400 ezer és 1,2 millió tonnára becsülik. Az emiatt keletkezett olajfolt mérete legalább 6500 km², ami 11 Balatont tenne ki!

A legnagyobb olajkatasztrófa pedig Kaliforniában történt, 1910 májusától 1911 szeptemberéig tehető, ami idő alatt 1,2 millió tonna olaj folyt el. Csak földgázra és egy kevés nyers olajra számítottak, de igazából egy magas nyomású kőolaj forrás volt, amire leltek. A tárolók hamar megteltek és a többi kőolaj teljesen elárasztotta a vidéket. 18 hónappal később tudták csak a kőolaj-gejzírt megfékezni, de szerencsére ez idő alatt egyszer sem kapott lángra.

 Németh Zsolt

Sokszor hallunk a környezetvédelem fontosságáról, arról, hogy hogyan is kellene „zöldebben” élni, mégse fogadjuk meg, hisz „csak cseppek vagyunk a tengerben”. De ez nem igaz, mert ha mindenki egy picit odafigyel a környezetére, Földünk megmaradhat olyannak, sőt lényegesen jobbnak, mint amilyen! Viszont mielőtt belekezdenék abba, hogyan kell környezettudatosan tölteni mindennapjainkat, feltárok pár tényt arról, hogy bolygónk mégis min megy keresztül manapság.

Sajnos azt kell mondanom, hogy már búcsút mondhatunk az esőerdők felének. Tudtad-e, hogy a világon minden másodpercben egy futballpálya méretű (kb. 100*70 méter!) erdőrész tűnik el az erdőirtásnak köszönhetően? Ez 86000 focipályányi esőerdő naponta, vagy több mint 30 millió futballpályányi minden évben! Ha így folytatódik, akkor 100 év múlva az esőerdők teljesen eltűnhetnek. Viszont egy tonnányi újra felhasznált papír megmenthet 20 fát, 1440 liter olajat, 2,3 m³ szemétlerakó helyet, 4000 kilowatt energiát, és 26500 liternyi vizet.

Nem gondolná az ember, de a közüzemi számlák, csekkek kiküldése évi szinten több tonna papírt tesz ki csak Magyarországon, pedig ezt hála az internet gyors elterjedésének könnyen el lehetne kerülni online befizetéssel és internetes lekérdezésekkel. A skandináv országokban, mint például Norvégiában ez már teljesen elterjedt és természetes dolog.

Azt se hinnénk, hogy évente 1 000 000 000 000 (egy trillió!) műanyag zacskót használnak fel a világon, ez országunkra leszűkítve 1,8 milliárd műanyagtáska! Eme bevásárlószatyrok előállításához rengeteg vízre és kőolajra van szükség, amiknek amúgy is szűkében vagyunk.

Visszatérve az újrahasznosításra, tudtad-e, hogy egyetlen egy darab alumínium doboz újrafelhasználása annyi energiát spórol meg, amivel 3 óráig folyamatosan működhet egy televízió? Ez az energia megfelel körülbelül fél kanna gázolajénak. Mégis 9 milliárd forintnyi fémdoboz megy a szemetesbe évente a világon.

Az üveg újrahasznosítás pedig az üveggyártással kapcsolatos légszennyezést 20%-al, a vízszennyezést pedig 50%-al csökkentette, ráadásul az üveg 100%-osan újrahasznosítható többször is, újra, és újra. Rendkívül fontos az üveget újrahasznosítani, mert a szemétlerakóba kerülve sose bomlanának le.

Viszont még alig aknáztuk ki az újrahasznosításban levő lehetőségeket, 60%-a újrahasznosítható lenne annak a hulladéknak, ami a szemetesekben köt ki. Ráadásul a legtöbb termék csomagolása, amit megveszünk, amúgy is a szemetesbe kerül, és az áruért fizetett összegnek közel a hatodát teszik ki.

Másik fele a „zöld életnek” pedig a takarékosság! Több liter vizet folyatunk el szükségtelenül, ha zuhanyzás helyett rendszeresen inkább a kádfürdőzést választjuk, vagy amikor fogmosás alkalmával feleslegesen engedjük a vizet. Érdemes takarékos mosogatógépre is beruházni, lényegesen kevesebbe fog kerülni a piszkos edények tisztára varázsolása mintha maradnánk a hagyományos folyóvízben való mosogatásnál, ráadásul még a környezetet is védjük vele.

Utolsó szóként csak annyit mondanék, hogy ha mindnyájan csak egy kicsit környezettudatosabban tudunk élni, akkor a Föld még sokáig olyan, vagy jobb lehet, mint amilyennek ismerjük, de ahhoz most kell megtenni a szükséges lépéseket!

Németh Zsolt